Louise Rennison : A macskám, a családom…és a fiúk

Van amikor az ember sétálgat a könyvtárban,könyvesboltban… és egy könyv kitűnik a többi közül. Pont így
találtam rá erre a könyvre is. Valószínűleg azért, mert a rikító sárga borítója kiégette a retinámat.Olyan címe volt,hogy a tini lányok 70%-a ugrott is a témára : macskám… áh szeretem a macskákat. Családom..biztos érdekes lesz. És a fiúk… hoppá, a főhősnő szerelmes! Azt viszont a mai napig nem értem,hogy miért kellett egy ekkora SPOILERT (csupa nagy betűvel) pont a borítóra írni? Miszerint Robbie megcsókolta őt,oh,köszönöm,hogy még nem is ismerem a történetet, de már rá van írva a borítóra. Na mindegy sebaj,biztos van rá ok.
Tudjátok,hogy milyen fontos,hogy az olvasó azonosuljon a főszereplővel.Ez itt nem jött létre. Sőt,utáltam azt az egész karaktert!A szereplőket, a gondolatmenetét, a beképzeltségét…. mindent. Sajnálom,de nem tudok jót írni róla. Talán azt ,hogy két óra alatt kivégeztem a kötetet.A könyvnek olyan Neveletlen Hercegnős stílusa volt, de Mia karakterét nagyon is kedveltem. Ez a lány , Georga Nicolson, kikészített! Lehet,hogy én vagyok az egyetlen aki azt furcsállta,hogy húsz éves fiúk, a 14 éves lány után futnak?Meg hogy 14 évesen a barátnőjével miniszoknyában sétálgatnak,hogy aztán fütyüljenek nekik? A főhősnő személyisége belülről rohad, egy percig se viseltem a szívemen a sorsát,egyszerűen nem érdekelt. Jó,jó de könyvet félbehagyni nem jó,és különben is: hogy írnék akkor kritikát?Szóval tovább olvastam, és egyre furább dolgok történtek,amiket nem tudtam hova tenni. Mikor elkezdtem írni a kritikát, körülnéztem az interneten,hogy én vagyok-e az egyetlen ,aki szó szerint gyűlöli a könyvet? Hát az eredmény meglepett. Találtam a vélemények között hideget-meleget, de az lepett meg a legjobban,hogy éppen egy “korszak leghumorosabb” könyvének titulált kötetet ócsárolok.Ezen meglepődtem.A kötet fő poénjának számított az ,hogy Georga olajbogyónak öltözött az álarcos bálon. HAHAHA! Humor felsőfokon!Szóval nem is indult jól a könyv, és nem is emelte feljebb a színvonalat. Az is még meglepett,hogy 2003-as a könyv.Hogy kerülhettem el ezt eddig? Lehet,hogy a könyv az 1 pont helyett 2-őt kap mert, végre olvastam egy rossz könyvet! Igen ez nagyon furán hangzott.
Megkapta a blog azt a kritikát,hogy nagyjából csak azokról írok amiket szeretek, de ez vajon tényleg az én hibám? Úgy néz ki eddig szinte mindig jól választottam. Eddig.
Rövidre zárom a túl hosszú monológomat: Aki akarja egy 14 éves lány csacsogását hallani minden féléről, az olvassa el, aki meg nem , annak egészséggel küldöm a kritikát, és aki olvasta és egyetért,annak örülök,mert akkor lehet,hogy nem velem van a baj…

Utóirat : Sajnálom,hogy ritkábban vannak/voltak/lesznek bejegyzések,mert mint látjátok elkezdődött az iskola,és sajnos nekem is be kell járnom 😀 . Ha ki olvasok/nézek új dolgot,akkor visszajövök

 Louise Rennison : A macskám, a családom…és a fiúk :  5/ 2,,,,,,,,,